A jóllét és a normalitás változásai, avagy a középkor klímaperiódusai mint az alkalmazkodás iskolája

Abstract

Amikor valami hat ránk, akkor az első jó vagy rossz benyomás tükrében értelmezni próbáljuk, ez segít bennünket átélni és megoldást találni a feladatra. Tapasztalataink nem vesznek kárba, hiszen családon belül átadjuk utódainknak, közösségi szinten megtanítjuk a fiatalabb nemzedéknek, társadalmi szinten pedig a kultúrába emeljük. Ez a tanulmány egy nagyobb kutatómunka része, amely a középkor fogyatékosságtörténetét hivatott interdiszciplináris megközelítésben feldolgozni. Alapja az a három nagy klímaperiódus, amely voltaképpen korai, virágzó és késői középkorra tagolja ezt az ezer évet. Nagyon kevés a fogyatékos személyekre a fogyatékosságra utaló, vagy egyértelműen erre hivatkozó forrásanyag. Többnyire a rendelkezésre álló közvetett információkból, adatokból kell összegyűjteni mindazokat, amelyek segíthetnek meghatározni és értelmezni a középkor világát a fogyatékosság vonatkozásában. Ilyenek az éghajlati változások is, amelyek a növénytermesztés és állattenyésztés lehetőségei révén befolyásolták a különböző társadalmi csoportok táplálkozását, ruházkodását és lakhatását, ezzel együtt természetesen egészségügyi körülményeit. A történelem során (és napjainkban is) a gyermekszegénységben nem az legszörnyűbb, hogy szegény gyermek szegény, hanem az, hogy ezáltal már magzati fejlődésének szakaszától meg van fosztva olyan szükségletektől, amelyek egész életét meghatározóan befolyásolják majd. Arra próbálunk most választ keresni, hogy a középkor három nagy kortörténeti egységére vonatkozóan mit jelentett, és hogyan követhető mindez nyomon a rendelkezésemre álló forrásokban. Módszertanát tekintve munkám a legújabb nemzetközi német és angol nyelvű kutatásokat, szakirodalmakat is tartalomelemző, értékelő módon beemelő, összefoglaló, alapkutatás. A fogyatékossággal kapcsolatos tudományos érdeklődés csupán néhány évtizedes múltra tekint vissza és Disability Study néven van jelen az akadémiai köztudatban. A hazai neveléstudomány történeti kutatásaiban csak az elmúlt évtizedben kapott teret a fogyatékosságtörténet. A gyógypedagógia 18. századi megjelenése óta általánosan a medikális modell, azaz a gyógyíthatóság és fejleszthetőség került előtérbe, ezt egészítette ki a törvényhozás jogi modellje, amely az önrendelkezési és a társadalmi részvétel jogait szabályozta. A szociális és gazdasági modell már közelebb áll kutatásom lényegéhez és a társadalmi részvétel lehetőségeit keresve próbálja az elfogadás és elutasítás struktúráit kiegyenlíteni. A történeti vizsgálatok beemelik a vallási és filozófiai modellt is, hiszen szerves részei voltak a mindennapoknak, valamint az antropológiai modellt, mint jelen kutatásom is az embervilágot hivatott részletesebben vizsgálni. Az ember a kultúra része, hiszen ő maga alkotja a kultúrát! Így a fenti vizsgálati modellek mindegyike fontos és nélkülözhetetlen elem marad.