A 9. évfolyamos tanulók éghajlatváltozással kapcsolatos földrajzi képzetei

Abstract

Pedagógusként gyakran megtapasztaljuk, hogy a földrajz tanítási órákon az újonnan előkerülő fogalmakról, folyamatokról, jelenségekről az egyes tanulóknak egymástól eltérő elképzeléseik vannak. Hiszen megfigyeléseik, tapasztalataik és más információforrások révén már az iskolai oktatást megelőzően létrehoznak maguknak egy jól szervezett fogalmi struktúrát, ami sokszor nem felel meg a tudományos tételeknek. Ezeket a spontán elméletalkotással létrehozott elméleteket a körülöttük lévő világról, földrajzi fogalmakról, jelenségekről nevezzük képzeteknek (Korom 1997). Úgy véljük, hogy az oktatás hatékonyabbá tételéhez a földrajztanárnak meg kell ismernie, hogy a tanulói konkrétan milyen és mennyire részletes ismeretekkel, képzetekkel rendelkeznek az egyes témakörökben, mert így tudja a tanítási folyamat helyes súlypontjait megtalálni. A problémafelvetésünk az éghajlatváltozás témaköréhez kapcsolódik, hiszen mindannyian tisztában vagyunk ennek aktualitásával, fontosságával. Alapvetően azt kívántuk megismerni, hogy a 9. évfolyamos tanulók milyen és mennyiben hibás képzetekkel rendelkeznek az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó veszélyhelyzetekről. Célkitűzésünk volt, hogy felmérjük az előbb említett képzeteiket, illetve kidolgozzunk ehhez szükséges fejlesztési módszereket. Megalkottunk egy tudásszintmérő feladatlapot − amelyet összesen 156 fő töltött ki − és egy hozzá kapcsolódó értékelési rendszert. Az eredményeket összegezve egy általános képet kapunk arról, hogy a vizsgált osztályok éghajlatváltozáshoz kötődő képzetei a megértés mely szintjére jutottak el. Láthattuk például, hogy a tanulók üvegházhatás fogalmáról alkotott képzete nem tiszta, többen összekeverték az üvegházhatás szerepét az ózonrétegével, és az üvegházhatást gyakran inkább a termések érleléséhez kötötték. Általánosan igaz volt, hogy a tanulók jobban teljesítettek az olyan fogalmakhoz, jelenségekhez és folyamatokhoz kapcsolódó feladatokban, amelyeket maguk is megtapasztalhatnak a mindennapokban. Míg a mélyebb, konkrét földrajzi vagy interdiszciplináris tudásra épülő feladatoknál válaszaik és megoldásaik a megértés alacsonyabb szintjéről tanúskodtak, sok esetben tehát a folyamatokról, az ok-okozati összefüggésekről hibás vagy részben hibás képzeteik alakultak ki. Kutatásunk eredményeképp megállapíthatjuk, hogy mindenképp szükséges a célzott fejlesztés, hiszen több fogalom, jelenség és folyamat esetén is kimutatható, hogy azok hibásan épültek be a tanulók kapcsolati-fogalmi rendszerébe.